Leírás

„Havatlan, mogorva téli nap. Nagy vadászat a tarnaszentmiklósi szikeseken. A községi határ vadászati jogát ketten bírták: Mihályi Gyula földbirtokos meg Horváth Bandi, az egész vármegyében ötleteiről, bohóságairól ismert nótárius. Sok nyúl volt. Öt-hatunk között minden hajtásban esett tizennyolc-húsz darab. Délután fél három tájra százhuszonöt darabot lőttünk. De körözve lőhettünk volna háromszázat is.”
„A Magyar Vadászírók Klasszikusai 25. kötetét jelentette meg a Dénes Natúr Műhely. A történet 1875-ben kezdődik Borsod megye zegzugos barkó-palóc falujában. A kornak megfelelő nyelvezet olykor gondolkodóba ejti olvasóját, hogy mit is jelent egy-egy ízesen megfogalmazott körmondat. De mankóként az oldalak lábjegyzeténél találhatunk szómagyarázatokat. Nem csak a vadásznyelvünk szókincsét gyarapíthatjuk e mű elolvasásával, hanem jó néhány érdekes vadászattal, vadgazdálkodási „adattal” is találkozhatunk. Ilyen például, hogy „a Bükk alacsonyabb erdőségeiben évtizedek óta hírét se hallották vaddisznónak. 1875 nyarán tűnt fel először azon a vidéken”.
Számomra a szöveg néhol nehezen volt érthető, illetőleg a palóc nyelvjárás sokszor akadályozta a gördülékeny olvashatóságot, de ettől függetlenül könyvespolcunk megbecsült darabja lehet!” Farkas Bertram