Leírás

Az évezredes hagyományokra visszatekintő magyar solymászatról szól Duhay Gábor szerkesztésében készült Solymászkönyv. A történelmünkben mindig nagy szerepe volt a solymászatnak. Egyes források szerint Európában az arabok mellett a magyarok terjesztették el hadjárataik során a lovas solymászatot. Mások szerint ebben már korábban, a hunoknak is szerepük volt. Nem lehetett véletlen, hogy a turul legenda, a magyarok szent madara – mai tudásunk szerint a kerecsensólymunk, vagy keleti rokona, az altáji sólyom – a mai napig nem vesztett jelentőségéből. Országszerte több mint hatszáz turulábrázolás, köztéri szobor, emlékmű őrzi az ősi magyar hitvilág szent sólymát.

A solymászat a középkorban a királyi, fejedelmi udvarok és főrendek kedvenc időtöltése volt. Ismerete hozzátartozott a társasági élethez, sőt a lovaggá válás egyik feltétele volt. Szent István királyunktól kezdve sorra alakultak a solymász falvak a Kárpát-medencében, hogy kiszolgálják az uralkodók és főurak harci gyakorlat számba menő solymászási igényit.

A solymászat a mai napig fennmaradt hazánkban. Alapjaiban nem változott, hiszen ugyanolyan ragadozó madarakkal, héjákkal, karvalyokkal, sólymokkal solymásznak ma is, mit régen és a vadászat sem változott igazán. A solymászok is hasonló módon nevelik, tanítják és vadásztatják madaraikat, mint hajdan tették azt őseik.

A könyv átfogóan ismerteti a magyar solymászat múltját, jelenét, a solymászatra használható madarakat, betanításuk módjait, a használatos felszereléseket, eszközöket, készítésük művészetét. Hagyomány ápoló tevékenységük eredményeként a agyar solymászat felkerült a magyar szellemi kulturális örökségek jegyzékére, az UNESCO szellei kulturális örökségének listájára és bekerült a hungarikumok közé is.