Leírás
Fuchs Antal Trilógiája az író korábbi könyveit tartalmazza: Mindörökké, Bagamoyo, Veni sancte.
Bagamoyo… Nekünk, magyaroknak, különösen kedves földrészünk Afrika. Felfedezőink és vadászaink sokszor bejárták és mindannyiszor lelkesülten írtak róla. Magyar László, Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán (hogy csak néhányat említsünk a hosszú névsorból) után most a hazai vadászat és vadvédelem neves tudósa, Fuchs Antal is ellátogatott Afrikába. Alaposan megváltozott viszonyokra lelt, s nemcsak a politikában. Afrika vadvilága is más, mint volt annak előtte… A mindvégig izgalmas, érdekes úti beszámoló nagy élménye lesz mindazoknak, akik kedvelői a természetnek, a kalandoknak, és akik kíváncsian fordulnak e csodálatos, messzi világ felé.
Veni sancte… „Előző, „Mindörökké” című könyvem befejező részében ennek az új, szokatlan címet viselő vadászkönyvnek megírását ígértem. Amikor azonban belekezdtem további vadászkalandok felidézésébe, rádöbbentem, hogy napló hiányában milyen nehéz lesz egy egész könyvre való vadásztörténetet összegyűjtenem.
Verba volant, scripta manent – a szavak elszállnak az írás megmarad – szól a régi közmondás. De ilyenek a vadászélmények is, ha nem jegyezzük fel őket… Töprengéseim közepette régmúlt évek emlékei között keresgélve, mint oly gyakran, most is diákkoromig jutok el. Ahhoz az eseményhez, amely a hosszú, csodálatos, élményekben gazdag nyári szünidő végét, és egyben az iskolaév kezdetét jelentette. Ez az esemény a Veni sancte napja volt, azé a szertartásé, amely nem is az osztálytermekben, hanem az Isten házában: Pápán a bencés, Veszprémben pedig a piarista templomban játszódott le. Mint az iskolaév befejezésekor a Te deum, a hálaadás, úgy a kezdéskor a Veni sancte, a megvilágosodás szertartása volt. Ez az elnevezés egyházi ének szövegének első és második szava, az énekelve mondott imádságnak első versszaka pedig így szól: Veni sancte Spiritus et emitte coelitus lucis tuae radium… Jöjj el Szentlélek Isten, áraszd reánk kegyesen mennyből fényességedet…”