Leírás

Molnár V. Attila Magyarország legszebb növényei előszava:

„Lehetetlen feladatra vállalkozik az aki hazánk több mint kétezer virágos növénye közül megpróbálja kiválasztani a legszebbeket. A magyarországi vadvirágok választéka ugyanis zavarbaejtően sokszínű és formagazdag. Ahány ember annyiféleképpen hirdetne eredményt ezen a képzeletbeli szépségversenyen.

Hogy miért tettem mégis erre kísérletet? Képeimmel szeretném érzékeltetni hazánk flórájának változatosságát. A válogatás során arra törekedtem, hogy a kiválasztott növények között éppúgy legyen aprócska termetű, mint erőteljes növekedésű, vizenyős termőhelyeken élő, mint száraz sziklagyepekben előforduló, tavasszal, nyáron és ősszel virágzó. Többségük törvényes oltalomban részesülő, féltve őrzött ritkaság, de mutatóban akad azért közöttük erdei kiránduláson gyakran látható mindennapos virág, sőt, olyan behurcolt gyomnövény is, melyet az ember inkább tart nyűgnek, mint lelket melengető szépségnek…

Felelősséggel tartozunk hazánk természetes élővilágának tagjaiért és emiatt érzem szükségét, hogy a mohó és rövidlátón haszonelvű emberi társadalomnak egyes esetekben kiszolgáltatott veszélyeztetett fajokkal kiemelten foglalkozzunk, ezeket minél több honfitársunkkal megismertessük és – ha lehet – megszerettessük. De emellett tudatosítsuk magunkban az élőlények gyönyörűek! Ha odafigyelünk rájuk, időt szánunk nekik, lehajolunk hozzájuk, akkor ráébredünk, hogy a legapróbb, legjelentéktelenebb növényke is milyen értéket, szépséget hordozhat.

Ezt talán a következő történet is igazolja. Az Élővilágért rajongó, a növényeket is kedvelő zoológus-demográfus barátom – nevezzük Péternek – egy alkalommal meglátta egy a madárkeserűfű (Polygonum aviculare) virágzó hajtásáról készült fényképemet. Ez a növényke valószínűleg az ország összes településén, mindenféle taposott helyen megtalálható. A falusiak udvarukból jól ismerik és szűkebb hazámban, Veszprém megyében porcingósfűnek, porcinkulafűnek nevezik. A városlakók százezrei viszont tudomást sem vesznek róla, pedig nap mint nap lépnek rá a járda repedésében meghúzódó szívós példányaira, így voll ezzel Péter is és bevallotta, hogy bár korábban igen sokszor látta ezt a növényt a fővárosban, például a Gellérthegy közelében fekvő lakása környékén, de korábban nem is hitte volna, hogy ennek a közönséges, mindennapos, „lenézett” növénynek közelről szemlélve ilyen mutatós virágai lehetnek.

Ugyanez a kép másik tanulsággal is szolgált. Több botanikus szaktársnak is megmutattam és bizony nem mindenki ismerte fel: többek valamiféle apró termetű szegfűfélére gyanakodtak… E szakmabeliek természetesen azonnal felismerték volna fél vagy akár több méter távolságból is, de ezek szerint korábban nem mindegyikük vette szemügyre igazán közelről. – (a Szerző, Debrecen, 2007. január 28.)”