Leírás

Így vall Sáry Gyula Új vadászat című művéről:

„A vadászat kétszereplős dráma az erdő színpadán. A finom érzékszervű vaddal méri össze a távolról ölő fegyverrel megerősített ember tehetségét. Ideális esetben, amikor nem a súgó, (képzett vadász) segítségével győz. Az eset néhány szóval elmesélhető, de ez még nem irodalom. Mindazt, ami a puszta történést irodalommá emeli, szedtem össze a következő oldalakon.
Ezért első három könyvem anyagának leltára ez a könyv. Szó szerint, mert megírásuk mikéntje, az ábrázolások emberközelbe hozása, az erdő és vadászat régi és mai eltévelyedései mind sorra kerülnek.

Aztán ezt a bonyolult ténykedést kiegészítő tárgyak, segítő társak, összejövetelek és művészi megközelítések is helyet kaptak, mint a Triton-csiga, a kutyák kérdése, tanácskozások meddősége, tervek és etikai megfontolások félrelökése, jobbító írások és szépítő festmények.
Tacitus és Plinius óta tudjuk, az erdő szép gondolatokra késztet. Ezért akad vadász, akinek puskája mellett írószerek és ecsetek is húzzák a vállát. Talán gondolataikkal hozzájárulhatnak a magyar vadászati kultúrához.

Mindezt leírni merész vállalkozás, hiszen nem biztos, hogy érdeklődésre tarthat számot. Azonban a vadászattól búcsúzó öreg vadász tapasztalatait, ha nem mindenki, csak néhány kiválasztott vadász gondolja át újra, talán nem hullik a feledés homályába írásom minden sora.
Amit nagyon megtanultam, a sikertelenség is vadászat. Mert nyereség. Azt mondják, más kárán tanul az okos. A vadász azonban csak saját kárán okul. Ez nyeresége. Néha bűne.
Tapolcán kelt, 2005 évben, szarvasbőgés idején. Dr. Sáry Gyula”