Leírás

Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át című kötetében egy letűnt, soha vissza nem térő úri vadászvilág egyik utolsó hírmondójaként egyaránt szól saját vadászélményeiről, a hajdani gömöri vadászatokról, neves felvidéki úri vadászokról, de vadgazdálkodási kérdésekkel is foglalkozik.

Dr. Szent Ivány Géza (1870 – 1946 ?) gazdag földbirtokos volt, gyermekéveit a Nagy-Magyarországhoz tartozó „százbércű Gömörországban” töltötte. Mivel családja férfitagjai híres vadászok voltak, már korán belekóstolhatott a vadászat nemes szenvedélyébe. Fiatalemberként a gömöri földbirtokosok mellet sok neves főúri és hercegi vadásszal is kapcsolatba került, ezért több vadászuradalomban – betléri-, murányi- és balogvári uradalom, javorinai vadászparadicsom – vadászhatott szabadon.

Mint magyar királyi kincstári uradalmi ügyészségi vezető, munkaköréből adódóan gyakran volt alkalma vadászni a Magas-Tátrában elterülő kincstári vadászterületeken. A Csorba-tó fölötti Bástya-havasokon zergét lőtt, míg a tavaszi dürgés idején siketfajdvadászatra látogatott el a Mlinica-völgybe.

Kapitális agancsú gímbikáját az Alacsony-Tátrában lőtte, kolosszális méretű remetekanját – mely 23 cm-es agyarpárral örvendeztette meg – a pelsőci Nagy-hegy egyik szurdokában ejtette el, mégis legjobban a tavaszi szalonkahúzásokat várta.

Trianon után szép vadászterületeit – ahol apróvadra, gímszarvasra, őzre, vaddisznóra, sőt medvére is volt alkalma vadászni – messze sodorta a történelem vihara. Budapesten telepedett le, tollat ragadott, és papírra vetette több mint öt évtizednyi vadászattal kapcsolatos élményeit.