Leírás

„Húsz éve annak, hogy Farkas Csaba, még főiskolás hallgatóként, belépett a szerkesztőségbe és magával hozta első írásait. Az alkalmi publikálásból rövid időn belül munkaszerződés lett, a felszínes ismeretségből pedig szoros munkatársi kapcsolat és barátság.

Arra már nem emlékszem, a Tóhoz, a Balatonhoz való szoros lelki kapcsolatát mikor osztotta meg velem először. Az bizonyos, hogy már a legelső tárcái között is voltak balatoni témájúak. Később szóban is „vallott” arról, mit jelent neki a balatoni horgászat, mit érez a kora gyerekkora óta ismert nagy víz, a Part, a folyton a fülében morajló hullámverés iránt.

Aztán, mint horgászfeleség, a Balatonnál is láthattam Farkas Csabát. Akkor jöttem rá, mennyire nem ismerem kollégámat, aki autónk jobb első ülésén ülve a négyórás út alatt, közeledve az imádott Tóhoz, zaklatott, feszült, állandó munkakényszerben élő hírlapíróból felszabadult, nyugodt, bölcselkedő emberré változott. Ontotta magából a történeteket, miközben jobb lábával mintha egy nem létező gázpedált nyomott volna, hátha gyorsabban célhoz érünk, és lehet kipakolni a csomagtartóból a horgászfelszereléseket…

És másképp is távolodik a Balaton, nemcsak tőle, hisz egyre több riasztó hírt hallunk a tóról. Farkas Csaba ezek hallatán határozta el egy Balaton-könyv összeállítását. Történjen bármi, marad nyoma mégis, hogy miként láthatta még a Balatont. S a hírek hátha biztatóvá válnak.” Fekete Klára