„Játszik velünk az idő, a hitegető kókler. Egyszer „állni látszék”, másszor „tűnékenyen tovaillan” megint máskor „elzúg felettünk” – mindig máshogyan, csakazért is, hogy megtévesszen, tévútra csaljon. Itt van ez a gyűjteményes kötet Gyenes István írásaiból. Mintha tegnap olvastam volna némelyiket először, pedig hát mikor is volt az a tegnap? Akkor emelte föl költő-szavát a természet védelmében, amikor még nem hogy Zöld Párt, zöldek sem voltak Magyarországon, de még csak természetvédelem se nagyon, sem hivatalos, sem ellenzéki mozgalom. Most meg már köteteit rostálja gyűjteménybe! Az események gyorsultak volna föl? A költészet hajtóereje lassult le? Szívdobbanásunkból is hová tűnt a biztos 62 egyenletessége, aritmiás loholásba váltott, galopp a célon át.”