Leírás

Juhász Ferenc Megint eltelt egy Vadászév kötetét így ajánlja dr. Koncz István: „Tavaly Karácsonykor tette a fa alá első kötetét Juhász Ferenc. Idén, a másodikhoz írom az ajánlást. Első gondolatom az volt, talán sebes a tempó… minden esztendőnek új album… ám átolvasva a száz szalonka históriáját, kiviláglott, eddigi vadászéletének legszebb emlékeiből merít a szerző. „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékezik, és ahogy visszaemlékezik, amikor el akarja mesélni!” Gábriel Márquez korántsem a vadászéletről írja ezt a mély gondolatot, de valójában igazán erre passzol, Juhász Ferenc esetében – különösen. Írásai azt sugallják, Ő el akarja mesélni élményeit, valami belső, leküzdhetetlen kényszer adja a kezébe a tollat, és ahogyan mesél, azt üdítő olvasni. A már átélt eseményeket, finoman átszűri a lelkén, így kapják meg az írások igazi arculatukat. „Nem a trófeáért vadászom, a siker nem lényeges” mondják ma többen, a közvélemény előtt védve sokak által elítélt passziónkat. Ez így nem igaz, hiszen a vadászat sikerorientált szenvedély. Ami valóban elfogadhatóvá teszi, – akár magunk előtt is – egy állat megölésének momentumát, az a számtalan apró, de fontos finom hangulat, szín, illat, ami az elejtés körítése, egy cserkelés, egy hosszú les hozadéka! Juhász Ferenc, amikor felvesz egy szalonkát, ezekből markol egy csokorra-valót! …és ha nincs madár, egy hullajtott agancs is siker… „Ott a nagy cserfa mellett gyertyák állnak ki a hóból! El sem hiszem! Leírhatatlan érzés agancsot találni!” Akinek egy ilyen élmény katartikus, annak helyén van a fegyver a vállán, és jó helyen van kezében a toll. Aki erről így mesél, annak érdemes elolvasni a történeteit!”