Leírás

„Jung Jenő Nagybikákkal Sellyén könyvét hajszál híja, hogy a Tisztelt olvasó a kezében tarthatja.
A szerző, Jung Jenő ugyanis sosem akart könyvet írni. Aztán a sors úgy hozta, hogy a jegyzetekből, a szolgálati napló bejegyzésekből, az elmesélt történetekből, majd a rövid novellákból lassan fejezetek kerekedtek ki. A szerző inkább csak magának írt – mint mondja -, csupán azért, hogy az egykor oly nagyszerű és minőségében páratlan ormánsági szarvasnak emléket állítson. Egy olyan korszaknak, amikor hazánkban és ezen belül az Ormánságban, valóban párját ritkító vadállomány élt.

A kötet harminc vadászévet foglal össze. Harminc évet, egy tőmelletti hivatásos vadász életéből, aki az erdőgazdaság fácántelepén kezdett, majd kerületvezetőként, később fővadászként irányíthatta álmai vadászterületét, a Sellye melletti Dráva-síkon.

A kiváló fővadas vadászterület mindig is vonzotta az olyan vadászvendégeket, akik igazán érett, nagybikával szerettek volna hazatérni. Erről a sellyei és a körcsönyepusztai erdők, valamint, az ott szolgáló személyzet gondoskodott. Ezek után nyilvánvaló, hogy a kötet nagy részét a szarvasos történetek töltik ki. A szerző a hivatásos vadászi pálya teljes szegmensét gyakorolta, mondhatni a pincétől a padlásig ismeri ezt a területet.
Sportlövőként, vérebvezetőként, vadászkürtösként is maradandót alkotott, nem beszélve arról, hogy a napi feladatok mellett, az elmúlt harminc évet szinte teljes egészében a vadászvendégek kísérőjeként töltötte. Az elmúlt évtizedekben számtalan vadász megfordult a körcsönyei erdőkben és azt lehet mondani, hogy szinte kivétel nélkül elégedetten távoztak.

Ehhez Jung Jenő szakmai alázata, valamint az a szint és színvonal kellett, mellyel a kötet olvasása közben bizonyára találkozni fog a Tisztelt olvasó. A könyvet jó szívvel lehet ajánlani, nem kell félni attól, hogy kitalált, vagy irodaszagú vadásztörténetek untatják azt, aki kézbe veszi. Ehhez a szerző eddigi szakmai múltja és a hozzá kapcsolódó kiváló sellyei vadászterület a garancia.” Agyaki Gábor