Leírás

Írások a hajdani vadászvilágból

„Az erdő, a susogó fenyves az én világom, legkedvesebb tanyám. Szeretlek Te néma sötét erdő! Rajongok néma nyugalmadért, mely vadregényes, szirtes bérceid közt honol. Rajongok magányodért, örökké beszédes némaságodért.Kitárod előttem titkaidat, mikor pagonyodban bujdosom, ahol zavartalanul bámulhatom a szépségeidet, bájaidat. Szeretem ringó hangjaidat, bűbájos susogásod. Benne megnyugszom, ha űz a bú, ha csügged a lelkem, ha háborog mélabús szívem.

Imádlak Te búbánatos erdő, mikor ökörnyálas őszi légben hullanak a fák levelei. Ellenállhatatlan erővel vonszolsz csodaszép légkörödben, s kebleden elfelejtem a fájdalmat, a bőt, csalódást. Azért szeretlek és szeretni foglak akkor is, ha nem szeretne senki a világon!” Jurán Vidor, 1900