Leírás
Juhász Ferenc Bőgés – Tíz év száz bikája könyvének bevezetőjében így ír maga a szerző:
„Általában viszolygok a bevezetők írásától, hisz sokan amúgy is átlapozzák, meg ilyenkor mindig nehezen indul a gépezet, nehéz nekiugrani a betűk elejének, mennék már vadászni, hegyet mászni, hajnalt lesni, éjszaka hallgatózni, tán a Kedves Olvasó is, de úgy érzem, hogy itt most mindennél jobban kell az „előmagyarázkodás”…
Aki romantikus tavaszi naplementét, idillikus akácvirágillatú kakukkszavas májusi hajnalt keres, annak most mondom – csalódni fog! Ez egy melós könyv lesz. Melós, és túlontúl őszinte. Itt most nem csak a szépségek, a sikerek lesznek papírra vetve – arról írnak elegen. Nem lesz mellébeszélés, kiszínezés, elhallgatás, átköltés… Itt lesz előkészület, idegeskedés, kalkulálás, kudarc, – emberi – tévedés, hibázás… de, azért lesz beteljesedés, öröm, siker is bőséggel.
Egy évtized munkáját, tíz év – majdcsak – száz bikáját, és a hozzájuk vezető – sokszor rögös, sokszor pedig túl egyszerűnek tűnő – utat szeretném elmesélni. Aki megszokta, hogy egyszuszra végigolvassa egy-egy könyvemet, most annak üzenem; Ne tegye! Ha mégis, akkor vigyen magával egy heti hideg élelmet, és biztosíthatom arról, hogy mire a végére ér, meg fog utálni! Meg fog utálni, mert bele fog fáradni a sok hegymászásba, a várakozásba, a rohanásba, az izzadásba, a fázásba, nameg’ a sok – naplószerű – mellébeszélésbe, és a répa, vagy az alma – mázsaszámra pakolásáról még nem is beszéltem, amit az augusztusi kánikulában pakolnai kell velem együtt az Olvasónak is…
Mert akárhogyan is forgatom, nem tudok kihagyni, vagy lerövidíteni részeket, elhagyni egy-egy haszontalannak tűnő cserkelést, vagy lest, hisz azt akkor nem tudjuk, hogy van-e értelme kimenni, hisz ha tudnánk, hogy el fogunk esni, akkor előtte leülnénk… Szóval előre is elnézést kérek mindenkitől a sok(nak tűnő) mellébeszélésért, de a sok apró részlet fog adni a végére egy nagy kerek egészt…”
jf”