Szabó József Téli mese című könyvéről így ír Pádár Zsófia: „Hogy mi az élet értelme? Hogyan tudunk továbblépni miután szívünk egy része megsemmisül? Mi az, ami évek után is megmutatja az utat az egykori otthonunk felé? Hogyan találhatjuk meg a gyermekkor határtalan, s őszinte örömét? És, hogy bele lehet e szólni lélek és szív kapcsolatába…?

A válaszokat Szabó József könyvében kell keresnünk. Akik ismerik az írót, tudják, hogy ezen kiadvány már a harmadik a sorban, és az olvasóközönség e könyv esetében is meglehetősen széleskörű. Az író éppúgy szól a csintalan gyermekekhez, mint azokhoz a felnőttekhez, akik hajlamosak az élet szépségeit el- elfelejteni, vagy épp’ azokhoz az idősekhez, akik a varázserdő szépségeit már csak a könyv puha papírjainak lapozgatása közben élhetik át. Mintha az író igyekezne minél több diákot, barátot, ismerőst és ismeretlent maga köré gyűjteni, hogy aztán a népes olvasóközönséggel együtt indulhasson el abba a varázslatos világba, amelyet erdőnek hívunk, és amit csak akkor láthatunk, amikor kitárt szívvel átadjuk magunkat a természetnek…