Leírás
Bozóki László Libagödörben vadludakra várva könyvéről így ír maga a szerző:
„Kedves Barátaim! Kedves Olvasóim!
Amit leírtam itt, mindez mára már csak történelem! Elfogytak a vadludak a Balaton környékéről. Eltűntek a kis homokos öblök, a kavicsos partok, ahol kövecselni tudnának a ludak, récék! Feltöltöttek és elloptak minden kis bemélyedést, talpalatnyi vizet a Balatontól és nyaralókat építettek rá! Kiépült a világítás, utcákat nyitottak, amelyek levezetnek egészen a vízig, és ami a legrosszabb megépítették az egész parton a partvédelmet, kiirtva sok nádast, amire a tónak s nagy szüksége van. Eluralkodott a civilizáció, és elvette a természettől és a Nagy Tótól a természetességet! Megváltozott minden, ami talán rendben is volna valahol, ha ez a fontossági szempont. A libáink áttették téli szálláshelyüket más vidékekre. Hogy miért, azt csak találgatjuk, és nehéz rá észszerű magyarázatokat adni. De egyre jobban kiszorítja őket az ember, a régi életterükből!
A szenvedély vitt, és mentem utánuk, országunkon belül és kívül is.
Szerencsésnek tartom magam, hogy még „jó időben, jó helyre” születtem! Még igazi eredeti, és természetes állapotokba. Éltem vele, de soha nem gondoltam arra, hogy vissza is éljek vele. Soha nem lőttem szekérderéknyi vadludat, amit aztán nem tudtam volna emberi fogyasztásra felhasználni. Sohasem használtam csali libákat, és magnetofonról lejátszható libacsalogató hangokat. Mégis eredményes voltam, és megelégedtem annyival, amennyit a vadász-szerencse aznap „rám mért”! A kapott élmények pedig sokszor százszorosan többet értek!
A kör lassan bezárul! Végére értem a vadászemlékeim megírásának. Több mint valószínű, hogy ez az utolsó könyvem, a tizedik, amit vadászbarátaimnak, és a természetben élőknek írtam, meg persze azoknak, akik elfogadják a természetet olyannak, amilyen az valójában! Vele együtt a vadászatot is, mint az emberiség történelmének a vezérfonalát, mert ha sokaknak nem is tetszik ez mai gondolkodásmód, mégis, a vadászat hozott el bennünket a mába!”
Bozóki László