Leírás

Juhász Ferenc Vadászéveken át könyvéről így vall maga a szerző: „Telnek az évek, telnek a hónapok, kopnak a napok, és a Vadászélet nem más, mint egy körforgás, állandó várakozás. Télen kerülgetjük a jó kanokat, állunk a hajtásban, de tiszta szívből várjuk a tavaszt. Tavasszal megyünk az agancs után, este-reggel lessük a Szalonkáinkat, mégis valahol legbelül már a kakukkszavas májust várjuk: mennénk már őzbakot lesni, vagy aztán ülnénk júniusi búza mellé, várni ott a csámcsogó Apjok’ -at… De közben már az őszre készülünk, várjuk a szeptembert… Ősszel pedig, miközben a bikánkat kerülgetjük, egy-egy fárasztó nap végén, amikor már az ötvenedik szarvaslegyet kaparjuk le a tarkónkról, már a fagyos havas téli esték után vágyakozunk, melyen búgó kandisznók után mászkálhatunk, hogy aztán majd megint várhassuk a tavaszt… Hát induljunk el ismét együtt, várjuk – és éljük meg – a Vadászév körforgását…! Fogadják, fogadjátok szeretettel!”